A legnehezebb időkben a legtöbben Isten felé fordulunk segítségért. Reményik Sándor Kegyelem című költeménye a maga szívszaggató módján tökéletes példája annak, hogy amikor a sorsunk igazán rosszra fordul, akkor a lelki megnyugvás csak a Mindenható könyörületével érhető el. A vers megszületésében hatalmas szerepe volt Reményik hányattatott sorsának.
Rendkívül érzékeny lelkületű, hazaszerető emberként épp a legrosszabbkor volt fiatal. Húszas éveit meghatározták az első világháború borzalmai, majd a trianoni békeszerződés pecsételte meg végleg a kétségbeesését. Az ezt követő időszakban, amellett, hogy ami erejéből telt, mindent megtett az erdélyi magyarság és a kultúra felvirágoztatásáért, a saját lelki vívódásai elől is menekülni próbált.
Reményik Sándor Kegyelem című verse ennek a menekülésnek, a kiút keresésnek az egyik legfőbb bizonyítéka. Példája annak, hogy amikor úgy tűnik, minden összedől és már egy apró fénysugár sincs a sötétségben, akkor csak Isten kegyelmére számíthatunk, ami a kellő időben meg is történik.